Adózási szabályok a kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenységekhez kapcsolódóan

A hazai adótörvények, azoknak a társaságoknak, amelyek saját tevékenységi körükben kutatás-fejlesztési tevékenységet végeznek, adóalap-kedvezményeket és adókedvezményeket biztosíthatnak. Az ilyen kedvezmények célja az innováció elősegítése és a vállalatok támogatása a kutatás-fejlesztési projektek végrehajtásában.

Jogszabályi háttér

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv. tv.) a K+F (kutatás-fejlesztés) tevékenységek meghatározásában az „Innovációs tv.” rendelkezéseire utalnak.

A kutatás-fejlesztés az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést foglalja magába.

K+F minősítés

Az általános eljárás szerint a minősítési folyamat az Innovációs tv. 2023. szeptember 1-től hatályos változása szerint most már a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (Hivatal) feladata. A minősítési eljárás alapvetően kérelemre indul, és az alábbi két fő szempontot értékeli.

a) A projekt tartalmi minősítése: Az eljárás során a Hivatal értékeli a projekt tartalmát és annak tevékenységeit, hogy megfelelnek-e a kutatás-fejlesztési tevékenység kritériumainak.

b) A projektcsoport minősítése: A Hivatal megvizsgálja, hogy a kérelmező által a projektcsoportba sorolt projektek minősíthetők-e kutatás-fejlesztési tevékenységként.

Ez a minősítési eljárás lehetővé teszi, hogy a vállalatok igénybe vegyék a K+F tevékenységekkel kapcsolatos adókedvezményeket és támogatásokat.

Az adóalap-kedvezmény részletszabályai

A társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 7. § (1) bekezdés t) pontja alapján az adózónak lehetősége van az adóalap csökkentésére az alapkutatás, alkalmazott kutatás és kísérleti fejlesztés közvetlen költségeinek figyelembevételével.

Az adózó dönthet, hogy az adóévében számolja el kedvezményként a kutatás-fejlesztési projekt közvetlen költségeit, vagy választhatja a kísérleti fejlesztés aktivált értékeként (szellemi termékként) való elszámolást, de legfeljebb az elszámolt értékcsökkenés összegéig az értékcsökkenés elszámolásának adóévében.

Az adózónak kell eldönti, melyik módon veszi figyelembe a kedvezményt egy adott projekt esetében, és azt annak befejezéséig alkalmazni kell. Nincs lehetőség évente megváltoztatni az elszámolás módját.

Fontos, hogy az adózó a számviteli politikáját úgy alakítsa ki, amely az adóalap-kedvezmény számításánál alátámasztja a választott elszámolási módszert.

Az adózóknak az adóalap-kedvezmény igénybevételének egyik alapvető feltétele, hogy a K+F tevékenységet saját tevékenységi körükben végezzék. K+F tevékenység saját tevékenységi körében végzett K+F tevékenységnek minősül az adózó számára:

a) Ha az adózó saját eszközeivel és alkalmazottaival végzi a K+F tevékenységet saját eredményére és kockázatára. Ez azt jelenti, hogy az adózó saját forrásokból és saját személyzettel folytatja a K+F tevékenységet, és az eredményét is a saját hasznára és kockázatára szerezheti.

b) Ha az adózó a K+F tevékenységet saját eszközeivel és alkalmazottaival más személy megbízásából végzi. Ez azt jelenti, hogy az adózó K+F tevékenysége a megrendelőnek történik, de az adózó saját eszközeit és munkaerőt használja a feladat teljesítéséhez.

c) Ha az adózó kutatás-fejlesztési megállapodás alapján végez közös K+F tevékenységet. Ebben az esetben az adózó más szervezetekkel közösen végzi a K+F tevékenységet, amelyet a kutatás-fejlesztési megállapodás rögzít. Az adózó nem csökkentheti az adózás előtti eredményét a fejlesztési célú ráfordítások vagy a tevékenység költségeinek ellentételezésére, amennyiben:

Milyen költségek minősülhetnek közvetlen költségeknek?

K+F (kutatás-fejlesztés) tevékenység közvetlen költségeként csak olyan költségek vehetők figyelembe, amelyek bizonyítható módon és közvetlen kapcsolatban állnak a K+F tevékenységgel.  A Számviteli tv. 25. § (5) bekezdése értelmében az alapkutatás és az alkalmazott kutatás közvetlen és közvetett költségei, valamint a kísérleti fejlesztés közvetett és általános költségei nem kerülhetnek aktiválásra, ezeket minden esetben, amikor felmerülnek, költségként kell elszámolni.

Konferenciák és szakmai rendezvények költségei: Ha a kutatók K+F tevékenységük keretében részt vesznek konferenciákon vagy szakmai rendezvényeken (részvételi díj, utazási és étkezési költségek, napidíj stb.), és ezek az események közvetlenül kapcsolódnak a K+F tevékenységhez, akkor ezeket a költségeket közvetlen költségként lehet elszámolni.

Személyi jellegű ráfordítások: Azok a személyi jellegű költségek, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a K+F tevékenységgel (például kutatók fizetése), minősülhetnek közvetlen költségként. Azonban olyan személyi költségek, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a K+F tevékenységhez (például reprezentációs költségek, végkielégítések, felmentési időre járó bérek és járulékai), nem minősülnek közvetlen költségnek.

Vásárolt anyagok: Azok az anyagok, amelyeket az adott K+F tevékenység során használnak fel, közvetlen költségként elszámolhatók. Ez vonatkozhat például laboratóriumi anyagokra vagy egyéb speciális eszközökre, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a K+F tevékenységhez.

Tárgyi eszközök bérlése vagy vásárlása: Ha tárgyi eszközök bérlésére vagy vásárlására van szükség a K+F tevékenységhez, és ezek szorosan kapcsolódnak a tevékenységhez, akkor a bekerülési költségüket is közvetlen költségként lehet elszámolni.

Iparűzési adó és K+F

Az Innovációs tv. 15. § (1) bekezdése értelmében a belföldi székhelyű, a Számviteli tv. hatálya alá tartozó gazdasági társaság, valamint a külföldi székhelyű vállalkozásnak a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) szerinti telephelye (beleértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is) innovációs járulékfizetési kötelezettség alá esik.

Az innovációs járulék alapja főszabályként a Htv. 39. § (1) bekezdése által meghatározott „korrigált” nettó árbevétel, amelyet csökkenteni kell a Htv. szerint kimutatott, külföldön létesített telephelyre jutó iparűzési adóalaprész összegével.

A „korrigált” nettó árbevétel az adóévben elszámolt közvetlen költségekkel, többek között az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével csökkentett nettó árbevételt jelenti.

A helyi iparűzési adóalap megállapításakor az alapkutatás, alkalmazott kutatás, és kísérleti fejlesztés közvetlen költsége az adózás előtti eredményt csökkentő tételek közé tartozik, azonban a helyi iparűzési adóalapnál a felmerült költséget csak egyszer lehet figyelembe venni. Tehát, ha az adózó K+F tevékenységet végez, akkor annak közvetlen költségével csökkentheti az iparűzési adó alapját. Ez nemcsak azt eredményezi, hogy csökken az iparűzési adófizetési kötelezettsége, hanem egyben az innovációs járulék alapját is csökkenti.

***

Amennyiben további kérdése merül fel adózással kapcsolatosan, forduljon szakértőinkhez.