Konszolidált éves beszámoló

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény előírásai alapján konszolidált éves beszámolót és konszolidált üzleti jelentést köteles készíteni – a mentesített anyavállalatok kivételével – az a vállalkozó, amely egy vagy több vállalkozóhoz fűződő viszonyában anyavállalatnak minősül.

A törvény meghatározza, hogy a konszolidált beszámolóban a konszolidálásba bevont vállalkozások vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetét úgy kell bemutatni, mintha ezek a vállalkozások egyetlen vállalkozásként működnének. Ennek érdekében az eszközök és a források, a bevételek és a ráfordítások (a teljesítmények és a költségek), a nyereség és a veszteség értékéből – az anyavállalat és a hozzátartozó leányvállalatok, közös vezetésű vállalkozások, illetve ez utóbbiak egymás közötti kapcsolataiból adódó – halmozódásokat ki kell szűrni.

A konszolidáció folyamatában tehát mindkét félnek – anya- és leányvállalatnak is – fontos teendői vannak. A lányvállalatnak össze kell állítania azt az adatszolgáltatást, amely alapján a szükséges kiszűrések végrehajthatóak, az anyavállalatnak pedig a leányvállalatoktól érkező adatszolgáltatásokat (konszolidációs csomagokat) felhasználva el kell végeznie a halmozódó tételek kiszűrését.

Alkalmazott szabályrendszer

Napjaink globalizálódó világában egyre nagyobb igény van a különböző államokban készült pénzügyi kimutatások összehasonlíthatóságára, ez pedig hatványozottan érvényesül abban az esetben, amikor a különböző számviteli szabályozások szerint működő vállalkozások adatait felhasználva, azokat összehangolva kell a konszolidált éves beszámolót készíteni. Gyakori megoldás, hogy az egyedi beszámolóknál alkalmazott nemzeti szabályrendszertől függetlenül a konszolidációs adatszolgáltatást a nemzetközileg elfogadott és széles körben ismert Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS-ek) alkalmazásával állítják össze. Ez lehetővé teszi, hogy a különböző nemzeti, pénzügyi kimutatások összeállítására vonatkozó szabályozások közötti eltéréseket már a leányvállalatnál áthidalják, ott, ahol az adott vállalkozás gazdálkodását a legjobban ismerik, így a konszolidációt elvégző anyavállalatnak ezzel már nem kell minden konszolidálásba bevont leányvállalatával kapcsolatban foglalkoznia.

Felmerülhet, hogy költséghatékonysági szempontokat figyelembe véve a vállalkozás az egyedi beszámolóját is IFRS-ek szerint készítse el, szükségtelenné téve különböző szabályrendszerek közötti eltérések miatti módosító tételek alkalmazását. Ma Magyarországon csupán azon vállalkozások számára kötelező előírás, hogy az egyedi beszámolójukat az IFRS-ek alkalmazásával állítsák össze, amelyek értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség bármely államának szabályozott piacán forgalmazzák, illetve amelyek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény szerint hitelintézetnek, vagy hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozásnak minősülnek. Továbbá lehetősége van az egyedi pénzügyi beszámolóját IFRS-ek szerint összeállítani többek között annak a vállalkozónak is, amelynek közvetlen vagy közvetett anyavállalata a konszolidált éves beszámolóját IFRS-ek szerint készíti el. Ennek alkalmazásával elkerülhető a korábban említett módosító tételek alkalmazása.

Konszolidációs csomagok könyvvizsgálata

A számviteli törvény 155. § (5) bekezdése előírja, hogy a konszolidálásba bevont vállalkozásoknál minden esetben kötelező a könyvvizsgálat. Ez azt is jelenti a gazdálkodóra nézve, hogy a leányvállalatok által készített konszolidációs csomagok könyvvizsgálói hitelesítése éppúgy szükséges, mint az anyavállalatok által készített konszolidált beszámolóké. Érdemes ezekkel a feladatokkal a vállalkozás megválasztott könyvvizsgálóját megbízni, aki az egyedi beszámoló ellenőrzését is végezte, de természetesen lehetőség van másik könyvvizsgáló megbízására is. Költséghatékonyság szempontjából azonban előnyösebb, ha ugyanaz a személy vagy társaság ellenőrzi a beszámolót és a csomagot.

Leányvállalatként sokszor nem dönthetünk szabadon arról, hogy kit bízzunk meg a konszolidációs csomagunk (és egyedi beszámolónk) hitelesítésével, mivel az anyavállalatok legtöbbször csoportszintű megállapodások keretében határozzák meg, hogy ki lehet az egyes leányvállalatok könyvvizsgálója. Többször találkoztunk azonban olyan esettel, ahol a helyi ügyvezetés szabad kezet kapott ebben a döntésben, ilyenkor érdemes több szempontot is figyelembe venni a könyvvizsgáló kiválasztásakor.

Természetesen sok vállalkozás számára az ajánlati ár a legmeghatározóbb, amelyet a könyvvizsgáló csak a konszolidációs csomag szerkezetének, az abban jelentendő információknak és adatoknak ismeretében tud kialakítani. Ne hagyjuk azonban figyelmen kívül a többi szempontot sem!

Ellenőrizzük, hogy a felkérni kívánt könyvvizsgáló rendelkezik-e azokkal a képesítésekkel és kompetenciákkal, amelyek szükségesek a konszolidációs csomag hitelesítéséhez. Gondoljunk itt elsősorban az alkalmazandó szabályrendszer (pl. IFRS) ismeretére, de ne feledkezzünk meg a nyelvismeretről sem, mivel a kommunikáció idegen nyelven történik a csoport más tagjainak könyvvizsgálóival.

Érdeklődjünk a könyvvizsgáló által bevezetett minőségbiztosítási eljárásokról (pl. kereszt-ellenőrzések), amelyek alkalmassá teszik őt arra, hogy a lehető legmagasabb szintű szolgáltatást nyújtsa számunkra.

Figyelmeztető jel lehet a feltűnően alacsony ajánlati ár, ez ugyanis azt jelenti, hogy vagy nem megfelelő tudású kolléga fogja az ellenőrzést végezni, vagy a szükségesnél kevesebb időt fog csak a munkára szánni. Ezzel tehát azt kockáztatjuk, hogy a konszolidációs csomag ellenőrzése és annak kommunikációja nem a megfelelő színvonalon fog történni, vagy akár elhúzódó munka esetén a csoport által meghatározott határidőket nem tudjuk betartani.

***

Társaságunk széles körű tapasztalattal rendelkezik a könyvvizsgálat területén, így abban az esetben, ha a leírtakkal kapcsolatosan további kérdések merülnek fel, szívesen állunk rendelkezésre.